Bloggondom

Csak így nagy betűkkel JÁNOS, na jó, születési neve Johnnie Walker, az egyetlen fickó, akiben még soha nem csalódtam és nem is fogok soha. Tudom soha ne mondd azt, hogy soha, de ez tényleg így van. Elég sok fickó megfordult már az éltemben, de Ő az egyetlen, aki soha nem lépett le, nem vágott át, nem hazudott és tudom, hogy tőle mit várhatok. Sajnos kevés dolog van amire azt tudom mondani, hogy állandó az életemben de Ő igen. Most pl. a harmadiknál járok és nagyon jól érzem magam. Persze ennek oka van, hogy én itt csendes magányoban Jánossal vígasztalódok, de ezt nehéz lenne leírni. Persze mint minden mögött emögött is az élet furfangos útjai, melyek persze kifürkészhetetlenek áll. Nem akarlak benneteke a részletekkel untatni, csak annyi, hogy az élet úgy szép, ha zajlik, na de ennyire. Nem gondoltam volna, hogy tartogat számomra meglepetéseket, de beigazolta magát, hogy dehogynem. A lényeg, hogy próbálok kimászni valamiből, amiből nem lesz egyszerű és nagyon meg fogok sérülni, meg persze mások is a környezetemben, de egy életem van és azt megpróbálom úgy élni, hogy megfeleleljek. Eddig mindíg másoknak feleltem meg és most ráébredtem arra, hogy nem ez így nem mehet tovább, saját magamnak kell megfelelnem és nem másoknak, mert majdnem elveszítettem magam. Én vagyok a nagy Oroszlán, aki a királynő és én vagyok az élet és az uralkodás. De mostanában megalkudtam, magammal, a környezetemmel, ámítottam magam, hogy most ezt dobta a gép ezt kell szeretni, de rádöbbentettek arra, hogy ez nem én vagyok. NEM, ki akarok törni és élni akarok végre. Nem másoknak megfelelni, hanem a saját életemet élni és megtalálni saját magam. Biztos sok embert meg fogok bántani, de ez az egy az enyém és nem másé és szeretém úgy élni, hogyha lepereg előttem életem filmje ne tudjam eldöldeni, hogy vígjáték vagy szerelmes regény, vagy kőkemény élet filmje. Mostanában ez a lassú víz partot mos volt a jellemző, de ez nem én vagyok. Engem nem lehet aranykalitkába zárni, hagyni kell repülni, mert aki hagy repülni ahhoz visszatérek, de aki korlátozni akar, ahhoz márcsak daftke azért sem térek vissza. Úgyhogy ez van, a lényeg, hogy újra élek és még nem tudom, hogy mi lesz a vége, de ez biztos, soha többé senki nem vághatja le a szárnyaimat.

Rég jártam már erre, de sajnos megvan az oka, amivel nem akarlak untatni benneteket, csak egy pár szösszenetet idézek az elmúlt két hónapból, amit a Biztosítókkal éltem meg.

1. fejezet Axa Biztosító

Októberben beléptem az Axa Egészségpénztárba. Vártam a kártyát és a belépési nyilatkozatot, ami meg is érkezett december 20.-án, de az Axa elköltöztetett Nagyváradra. Na ez így nem érthető, tehát a rendszerük rosszul volt beállítva, így a lakcímemnek Románia egyik nagyvárosát, Nagyváradot jelölték meg. Telefonáltam, levelet írtam, aztán végre megkaptam a belépési nyilatkozatot, ahol az én címem ugyan kijavították, de a családomét, akik szintén ugyan ott laknak, őket hagyták Nagyváradon. Ismét telefon, levél nem kellett és végre kijavították. 4 hónap alatt sikerült nekik. No comment!

2. fejezet Magyar Posta Biztosító

Ugye Novemberben mindeki a biztosító váltás lázában égett. Rávettem magam, hogy megnézem nekem melyik Biztosító adja a legjobb ajánlatot kötelező ügyében. Rátaláltam az Unionra, ami éves szinten 6000 HUF megtakarítás ígért. Mivel mindenki úgy csinálja, hogy net, két kattintás, megbízok egy biztosítási alkuszt, aki mindent elintéz, én is így csináltam. Minden rendben is ment egészen odáig, hogy kaptam egy levelet az új biztosítómtól, hogy bocsi áttettünk A0-ba, mert nem kaptuk meg a kártörténeti igazolásod, így nem elég amit befizettél a B10-re, hanem tartozol és fizesd be. Na felhívom a Posta Biztosítót, hogy lécci küldjétek már el a kártörténetim, mondja a fickó, hogy renben postázzuk. Rá egy hétre kapok egy levelet, hogy 24 ezer HUF tartozásom van, fizessem be, mert addig nem adják ki az igazolást. Na itt eldurrant az agyam. Telefon, várakozás, telefon, senki nem érti, hogy mi van, de tartozásom van. Mondom az nem lehet, de szerintük igen és addig nem engednek, amíg be nem fizetem. Ismét telefon, ügyintéző kisasszony, hogy bocsi, de ő nem tud segíteni, majd visszahívnak. Persze, végül csodák csodája visszahívott másnap, hogy még mindíg nem tud semmit. Na ma reggel bementem hozzájuk, persze munkaidőben. Hát, hogy ugyan az ő hibájukból, mert nem küldtek csekket, sőt még azt is visszaigazolták a zöld kártyán, hogy rendzve van a biztosításom, de tartozásom van és amíg be nem fizetem, addig nincs kártörténeti. Kezdtem már ráborogatni szerencsétlen ügyfélszolgálatosra a pultot, amikor közölte velem, hogy fizessem be, majd írjam meg a történetem a PSZÁF-nek, meg a Fogyasztó védelemnek és kérjek kártérítést. Mivel nagyon szükségem van arra a k...a kártörténetire, így befizettem az összeget és megkaptam az A4-es Kártörténetimet. Mindezt másfél óra után. Tehát, ha biztosítót akartok váltani, akkor hajrá, de előtte nézzetek körül a saját biztosítótoknál, hogy nincs-e véletlenül tartozásotok, mert úgy jártok mint én. Holott nem is én hibáztam. :((

Lenne rengeteg leírni valóm, de ma azt hiszem a két héttel elelőtti élményeimet írom le.

Tehát a fogorvos és a fogfájás. Ugye, mint tudjuk, ha az embernek fáj a foga, akkor elmegy a fogorvoshoz. Na már most nekem kb. két hónapja fájdogált a fogam, nem mindíg, de azért éreztem, hogy ott van. Felhívtam a kedvenc fogorvosom, akihez mindíg vigyorogva megyek, meg úgy is jövök. Sokan mosolyognak rajtam, hogy "Te vigyorogva jársz fogorvoshoz?" mondom "Igen, én nem félek, mióta megismertem ezt a dokinénit és asszisztensét." Szerencsére az egész családom hozzá jár, meg már sok ismerősömnek ajánlottam. Tehát felhívtam és mondam, hogy mi van. Ami furcsaság volt benne, hogy ez a fogam már gyökérkezelve lett, tehát én nem értettem, hogy mi fáj benne. Mondta, hogy jó lenne, ha haza mennék és megnézné, mert a haza az Szirmabesenyő, a fogdokinéni meg Miskolcon van és én meg Érden élek. Szabadságot vettem ki és hazamentem. Kiderült, hogy begyulladt az ínyem és azért érzem úgy, hogy fáj a fogam, mert nem a fogam fáj, hanem az ínyem. De megmondom őszintén senkinek nem kívánom a hétvégét, amit végig szenvedtem, illetve a hétfőt, amikor jöttem vissza. Olyan fogfájásom volt, hogy két órával később indultam vissza, mint terveztem. Akkor is úgy be voltam gyógyszerezve, hogy csoda, hogy nem történt velem semmi baj az úton. Beszedtem azóta egy doboz gyulladáscsökkentőt, tegnapm vettem be az utolsót. Remélem nem jön újra elő.

Most elköszönök, mert megyek angolra.

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten utálom az ónos esőt. Szerintem nem vagyok vele egyedül. Tegnap este elkezdett esni és reggel mikor kinéztem az ablakon, akkor azt láttam, hogy minden csupa jég. Gondoltam magamban még jó, hogy ma nem megyek sehova, mert csak csúszkálnék. Sajnos akinek muszáj volt mennie azt nem irigyeltem, végül este láttam a hírekben, hogy nagyon sok autó egymásnak csúszott, tele van a baleseti sebészet törött karú és lábú emberekkel, akik nem vigyáztak eléggé. Na de ez nem hírműsor, hanem az én blogom, így leírom, hogy mi történt velem és az ónos esővel ma.

Délután rávettem magam, hogy ki menjek és kiszabadítsam az autómat a jég fogságából, mert reggel mennem kell dolgozni, amitől kicsit félek is, hogy ilyen csúszós útakon milyen lesz a helyzet, de bízok a Közterület Fenntartókban, hogy jégmentesítik az utakat. A központi zár ugyan kinyitott, de olyan vastag jégpáncél borította a kis oroszlánt, hogy nem tudtam kinyitni az ajtót. Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mivel tudom ezt a jeget "leszedni" róla és eszembe jutott a kalapács. Mivel kb. 1 cm-es vastag volt a jég, nem féltem, hogy betöröm az ablakot, meg persze nagyon óvatos voltam. :)  Tehát kb. 1 órámba tellet mire kiszabadítottam a kicsikét, de sikerült. Utána neki láttam a lépcsőket letakarítani, szintén a kalapács segítségével. Majd a kaput is sikerült kiszabadítani, teljes siker. :) Azaz majd' két órát kint töltöttem a szabad levegőn, jeget vertem fel és lapátoltam el. Ugyan van két férfi a háznál, de valahogy nekik ez nem jutott eszükbe. Összeségében én nagyon élveztem, végre mozoghattam, mert a mozgás nagyon hiányzik. Találtam is jó kis kondi termet, de valahogy sosincs időm elmenni, vagy amikor lenne időm, akkor meg pénzem nincs. Na de majd most új év, új élet!!!

Apropó új élet, lesz benne angol, meg konditerem. Csakhogy értsétek, valamennyire beszélek angolul, de én kevésnek érzem, mert néha amikor meg kéne szólalni, nem mindíg sikerül. Volt egy nagyon jó angol suli, ahova jártam (English Success), egy kis reklám nekik, csak sajnos úgy vannak az órák, hogy az új munkahelyem miatt nem tudtam eljárni. Most viszont találtam egy angol tancsi nénit két utcára tőlünk, kedden megyek az első órára, majd beszámolok.

Mára ennyi belőlem, mert még kedvenc barátnémmal szeretnék társalogni, meg egy kicsit még tanulni ezt a blogosdit.

Egy nagyon kedves barátnőmtől merítettem az ötletet, vagyis ő csinált kedvet ahhoz, hogy blogot írjak. Már több mint fél éve olvasom az övét és nagyon teccik. Baromi ügyes a csaj.:)) Szal, rászántam magam és így az éjszaka közepén az Ő segítségével csináltam magamnak ezt a blogot. Fogalmam sincs, hogy mit és hogyan fogok írni, de nagyon jónak tűnik.

Kicsit hasonlít a naplóhoz, amit gyerekkoromban írtam, mert hát írtam én olyat, szerelemről, suliról, fiúkról, barátnőkről, akikben sajnos csalódtam, de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz. Tehát itt vagyok és remélem sok örömötök lesz benne, hogy az írásaimat olvassátok.