Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten utálom az ónos esőt. Szerintem nem vagyok vele egyedül. Tegnap este elkezdett esni és reggel mikor kinéztem az ablakon, akkor azt láttam, hogy minden csupa jég. Gondoltam magamban még jó, hogy ma nem megyek sehova, mert csak csúszkálnék. Sajnos akinek muszáj volt mennie azt nem irigyeltem, végül este láttam a hírekben, hogy nagyon sok autó egymásnak csúszott, tele van a baleseti sebészet törött karú és lábú emberekkel, akik nem vigyáztak eléggé. Na de ez nem hírműsor, hanem az én blogom, így leírom, hogy mi történt velem és az ónos esővel ma.
Délután rávettem magam, hogy ki menjek és kiszabadítsam az autómat a jég fogságából, mert reggel mennem kell dolgozni, amitől kicsit félek is, hogy ilyen csúszós útakon milyen lesz a helyzet, de bízok a Közterület Fenntartókban, hogy jégmentesítik az utakat. A központi zár ugyan kinyitott, de olyan vastag jégpáncél borította a kis oroszlánt, hogy nem tudtam kinyitni az ajtót. Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mivel tudom ezt a jeget "leszedni" róla és eszembe jutott a kalapács. Mivel kb. 1 cm-es vastag volt a jég, nem féltem, hogy betöröm az ablakot, meg persze nagyon óvatos voltam. :) Tehát kb. 1 órámba tellet mire kiszabadítottam a kicsikét, de sikerült. Utána neki láttam a lépcsőket letakarítani, szintén a kalapács segítségével. Majd a kaput is sikerült kiszabadítani, teljes siker. :) Azaz majd' két órát kint töltöttem a szabad levegőn, jeget vertem fel és lapátoltam el. Ugyan van két férfi a háznál, de valahogy nekik ez nem jutott eszükbe. Összeségében én nagyon élveztem, végre mozoghattam, mert a mozgás nagyon hiányzik. Találtam is jó kis kondi termet, de valahogy sosincs időm elmenni, vagy amikor lenne időm, akkor meg pénzem nincs. Na de majd most új év, új élet!!!
Apropó új élet, lesz benne angol, meg konditerem. Csakhogy értsétek, valamennyire beszélek angolul, de én kevésnek érzem, mert néha amikor meg kéne szólalni, nem mindíg sikerül. Volt egy nagyon jó angol suli, ahova jártam (English Success), egy kis reklám nekik, csak sajnos úgy vannak az órák, hogy az új munkahelyem miatt nem tudtam eljárni. Most viszont találtam egy angol tancsi nénit két utcára tőlünk, kedden megyek az első órára, majd beszámolok.
Mára ennyi belőlem, mert még kedvenc barátnémmal szeretnék társalogni, meg egy kicsit még tanulni ezt a blogosdit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.